Nőiesednek a férfiak vagy Férfiasodnak a nők?

• Kálmán Gabriella
• 2015. augusztus 27. csütörtök

Női-férfi szerepek a világban, régen és most – elgondolkodtató remek írás Csehy Dénes szociológus tollából:

Azt, hogy pontosan mik az egyértelműen férfi és a női jellemvonások, és hogy egyáltalán léteznek e meghatározható személyiségjegyek, – amik elkülöníthetők, delegálhatók egy nem számára; vagy esetleg az összképben mutatkozó arányok számítanak csupán, de egyiknek sincs önmagában döntő szerepe  –  azt igen nehéz lenne megmondani. Sok évvel ezelőtt talán úgy gondoltuk, hogy léteznek. A férfi agresszívebb, határozottabb; a nő érzékenyebb, kifinomultabb. Talán a keresztény kultúra diktálta ezeket a megkövesedett jellemeket, mert az ókorban – példának okáért – nem volt ennyire egyértelmű a megítélés, és a megítélés alapja is más volt. A férfi értéke önmagában nagyobb volt, a férfi szinte minden szerepet el tudott látni, minden helyzetben helyt kellett állnia. Talán nem is létezett a mai értelemben vett ‘nőies’ kifejezés. Sokkal inkább a gyarlóság és a nemesség mentén kategorizáltak. Bárkivel lehetett szexuális kapcsolatot létesíteni, de ezért ellenszolgáltatást várni, esetleg később felhasználni, mások érzelmeit kijátszani nem volt ildomos – a betöltött érzelmi/szexuális szereptől függetlenül. – A bátorság, a vakmerőség, a becsületesség, a következetesség, a hazaszeretet, –  a hazáért és becsületes elvekért történő áldozat vállalás –  ellenben nemtől függetlenül tisztelendő erénynek minősült. Persze egy férfinak jóval több esélye volt mindezen erények kimutatására, kamatoztatására; így a az ókorból fennmaradt márványszobrok többsége is férfiakat ábrázol. A nő inkább mint ‘nagytiszteletű, nehéz helyzetben is hű, tisztességesen élő ‘anya’, jelent meg. Voltak persze női gladiátorok, tanácsadók, kereskedők is, de mivel a pozitív diszkrimináció intézménye nemek szerint nem működött, csak társadalmi osztályok szerint, így a férfiak mellett nem rúghattak igazán labdába.

 Vegyük mindehhez a középkor és újkor bebetonozott nemi szerepeit. A legfelsőbb osztályoktól eltekintve a társadalmi normák mindenkit determináltak. Nem volt előtérben a szexuális szabadság, nem volt preferencia az érzelmi szabadság és a boldogság (persze nem tudjuk pontosan valójában mennyire élték meg máshogy a boldogságot). Visszafogott, decens,  – szexuális értelemben is – puritán élet volt az irányadó. Milyen személyiségeket termel ki mindez? Milyen érdekérvényesítési módszereket? Értelem szerűen a férfiak számára elvárássá vált a keménység, vezetés, és egyfajta egyenes érdekérvényesítési modell. A nők viszont rákényszerültek a kiszolgáló, a férjüket és döntéshozókat hátulról közelítő, befolyásoló, célzásokkal ‘irányító’ rendszerre. Nyomaiban még mindig jelen van, bizonyos kultúrákban létező, nem kimondott normákként élnek tovább.

Na de mi a helyzet ma?

Posztmodern korunkban a munkakörök, az érvényesülési formák jellege és a társadalmi helyzetkép kedvezhet a nőknek, és a nyugati alapú kultúrákban a középosztály alapvetően ezen kérdésben nem elnyomó. Vannak persze furcsa esetek, hangos propagandák, szlogenek, kirekesztő munkahelyek, mégis az összkép egészen más, mint 40-100-200 évvel ezelőtt. Mindez részben a női emancipáció hatása, mely azért sok norma feladására kényszerítette a társadalmat, de a munkamegosztás tekintetében elkerülhetetlen volt.

Milyen személyiségek alakulnak ki ebben a világban? Az érvényesüléshez kapcsolódó elvárások közel megegyezők nők és férfiak számára. Fontosabb jól keresni, egzisztenciát építeni, mint otthon tökéletesen megfelelni. Ha lányunk születik, szeretnénk egy jó szakmát a kezébe adni, csodálatos kompetenciákkal dúsítva a flexiblitás érdekében, – pont úgy, mint egy fiúgyermek esetében. – Sőt, még a preferált szakmák jellege is megegyezik mindkét nem esetében, amik nem is igazán szakmák, inkább készség szintű tudás és rendszerismeretek összeolvadása . Mindezen értékek személyiségbe ágyazása csakis egyszerre férfias és nőies jellemvonások együttesével érhető el. Másként fogalmazva: komoly értelmi és érzelmi fejlettség együttes jelenlétét igényli.

A nemiségtől való relatív függetlenedés kis mértékben hasonlít az ókor tendenciáihoz, de nem a férfias vonások mentén. Milyen tulajdonságokat részesítünk előnyben ma? Határozottság és dominancia, de nyitottsággal vegyített módon. Talán nevezhetnénk pluralista határozottságnak. Nem csak az a lényeg, hogy keresztül vigyük a mi akaratunkat, hanem az is hogy a legjobb utat találjuk meg hozzá. Asszertivitás és reprezentativitás bizonyára kell.  A nemiség hangsúlyozása megengedett ha a határozottságot erősíti és kellően kifinomult.

A gyermekek, tinédzserek és fiatal felnőttek vonatkozásában még nem tudjuk, hogy az unisex világ pontosan milyen felnőtt társadalmat fog kitermelni. Gyakran gondoljuk, hogy önző életet élnek, nem akarnak teljes mértékben megfelelni a kortárs csoportnak (vagy csak annak?), virtuális világokban élnek; illetve a maszkulin férfiassághoz kapcsolódó jelek, és a klasszikus női, ‘családanyás’ viselkedésformák nem játszanak szerepet a mintakövetésükben. Mások ezt is mind a fogyasztói társadalom számlájára írják. Talán a jelenség a spirálisan haladó történelmi folyamatgörbén már szerepelt, és a túlszofisztikált társadalmak  – szinte törvényszerű – bukásához vezethet. Más nézetből úgy is szemlélhetjük, hogy ez a normális, és a nemi szerepeket hangsúlyozó korok voltak erőltetettek, kirekesztőek. A választ a működőképesség mértéke adhatja meg. 

Forrás: Csehy Dénes szociológus blog oldala