Az egész világunk átalakult az utóbbi évtizedekben, mindez köszönhető a globalizációnak, az értékrendbeli változásoknak, individualizáció általános folyamatának. Ennek értelmében teljesen átalakult a felnőtté válás folyamata is. A szülőktől való elkülönülés, önállósodás egyre későbbi életkorban következik be, és fokozatossá válik. Az sem ritka, hogy csak ideiglenesen történik meg a leválás a szülőktől. Nem végleges az elhatározás a külön életre, mert első adandó alkalommal, mikor nehézségbe ütközik, úgy dönthet, hogy visszamegy a biztonságot nyújtó szülői házba. Másik eset, amikor olyan partnert talál magának, aki már elért arra a szintre, hogy felelősséget vállal saját magáért és önálló életet tud élni, így vállalja a pótszülő szerepet, ha ezt nem is tudatosan teszi.
Mit tehetnek a szülők, hogy segítsék az önállósodás folyamatát?
A gyermek öröm, viszont sok lemondással is jár, megváltozik az élet mellette, ezt minden szülő tudja. Igaz, élesben nem lehet kipróbálni mielőtt gyermekvállalás mellett döntünk, hogy milyen szülők leszünk, mennyi türelmünk lesz, milyen reakciókat vált ki belőlünk. Habár ennek is van egy módja, ha vállaljuk a nevelőszülő szerepet, és jelentkezünk a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál. Lássuk be, ez igen ritkán fordul elő, és szigorú feltételekhez kötik. A gyermek születésével együtt szülők születnek, és közösen tanuljuk meg az új szerepeket. Nem kell tökéletes szülőknek lennünk, normális, ha hibázunk csak tanuljunk belőle. A gyermek szülő kapcsolat kitűnő példa a feltétel nélküli szeretet megéléséhez.
A szülők elválhatnak, a gyermek az övék marad örökre!!! Többnyire az édesanyával marad a gyermek, és a mindennapi szükségletéről, biztonságáról érzelmi és anyagi oldalról is gondoskodik. Azonban az édesapának is legyen meg a szerepe az életében, hisz a gyermek mindkét szülőt szereti. Az hogy nem élnek együtt, nem jelenti azt, hogy visszakapta agglegény életét, és a szórakozás az első. Ő nem egy játékbaba, akit néha előveszünk játszani, majd visszatesszük a polcra. Nem is egy hátizsák, hogy ha már nagyon nyomja a vállunkat a ránk rakott felelősség terhe, fogjuk és levesszük a táskát, utána majd néha kicsit megfogjuk. Persze az ilyen viselkedést egy belső félelem, gyengeség, önbizalom hiány, és még sorolhatnám mi minden okozhatja.
FELNŐTTÉ VÁLNI IS EGY DÖNTÉS, az életünkön változtatni bármikor lehet, számtalan módszert lehet találni, ami segít ebben, mindenki választhatja a saját tempójának, felfogásának megfelelőt!!!
“Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” /Saint-Exupery: A kis herceg/
Ki mást szelídítünk meg, ha nem a saját gyermekünket???
